Velence, amelyet 118 apró szigeten építettek fel, nem épp a legmegfelelőbb helynek tűnik egy olyan tengeri hatalom létrehozásához, amilyenné a középkorban és a reneszánsz idején a dózsék városa vált. A történészek egybehangzó véleménye szerint azonban a magyarázat abban keresendő, hogy az apró szigeteket olyan római városok, mint Ravenna, Padova (Patavium), Aquileia lakói népesítették be, akik először az V. században a hunok, majd egy évszázaddal később a langobardok elől menekültek el - olvasható a The Times brit lap online kiadásában.

Ám mint Paolo Mozzi, a Padovai Egyetem földrajzi tanszékének kutatója rámutatott, nagyfelbontású műholdfelvételek egy kiterjedt várost rajzoltak ki Velencétől 7 kilométerre északra, Altino közelében. Ez a római Altinum volt.

"A feltevések szerint Altinum ugyancsak a barbárok előretörésének esett áldozatul. Ekkor lakói a lagúna belsejébe menekültek, s megalapították a szigeteken Velencét (Venetiae), felhasználva az építkezéshez városuk köveit. Virágkorában, mielőtt az V. század közepén a hunok lerohanták, Altinum az Adria fontos kereskedelmi és hajózási központja volt. A műholdfelvételeken széles utcákat és tereket, palotákat és templomokat, színházakat és csatornákat, valamint egy nagy amfiteátrumot azonosítottak. A jelek szerint Altinum prosperáló város volt, amelynek mintegy 20 ezer lakosa lehetett, ám a X. századra a település teljesen elnéptelenedett.

Altinum emlékét néhány sziget őrzi, amelyeket az elhagyott római város egyes körzetei után neveztek el: ilyen Torcello (az egykori Torricellum), Murano (Ammurianum) és Burano (Porta Bureana).

A romváros feltárási terveit a Padovai és a Velencei Egyetem, valamint a Veneto körzet régészeti főfelügyelősége közösen dolgozza ki.