Írta: KNAPP ÉVA A címlapról hiányzik a szerző, a nyomdahely és a nyomda megnevezése, a megjelenés évét a címszöveg tartalmazza: Szegenyek patikaia, / Melly ingyen ki-nyit- / tatott / 1660. / esztendöben. A hiányok ellenére a nyomtatvány tartalma alig sérült, szerkezetileg gondosan tagolt, tudatosan megszerkesztett összeállítás, mely az antimon ércről és a salétromról („salitrom"), mint gyógyszerről szól. A Szegények patikájának szerzője jól ismerte az antimon (Stibium, Sb, Spießglas, piskolc) korabeli használatát, s azt gyógyszerként kívánta népszerűsíteni a szélesebb társadalmi rétegek körében. Felhívta a figyelmet a magyarországi antimon különlegességére, amit a történeti adatok is igazolnak. Magyarországon Rozsnyó környékén bányászták a legjobbnak tartott, csaknem teljesen ólom- és arzénmentes, fekete antimonszulfidot. Ezt a XV. században külföldön is keresték, s a tisztítatlan "ércet" német területre exportálták. Az ókorban is ismert és elsősorban kozmetikumként használt antimont a XV. század második felétől Basilius Valentinus Currus triumphalis Antimonii (Triumphwagen des Antimonii) című munkája népszerűsítette (1. nyomtatott kiadás 1602), s 1460 körül ő nevezte el antimonnak. Basilius megfogalmazásában az antimon az orvostudomány szíve ("ist ein Herz in der Medizin"). Paracelsus az alkímia alapszerei közé sorolta az antimont, erőteljes tisztító hatását a Paragranumban is hangsúlyozta. Ismeretes, hogy a gyógyászatban a paracelsusi újítás, a kemoterápia (jatrokémia) hívei ellentétbe kerültek a galenoszi elveket valló orvosokkal. A kétféle hagyomány ütközése megosztotta az európai orvostudományt. Az ellentétes nézetek a Franciaországban kialakult ún. "antimon harcban" éleződtek ki. Paracelsus követői az antimont gyógyszernek, ellenségei méregnek tartották. E kétféle vélemény megjelenik a Szegények patikája elején is. A nyomtatvány ismeretlen szerzője vagy összeállítója összesen négy alkalommal említ magyar vonatkozásokat. Kétszer az "itt Magyarországban" bányászott ásványi antimon finomságát, erejét és olcsóságát dicséri. Más helyen egy betegség magyar megnevezését közli: "a kit a Magyarok ina szakatnak neveznek". A "Magyar-országi Sáfrán"-ról mint a szemfájás elleni antimon készítmény egyik összetevőjéről tesz említést. A Szegények patikája című, 1660-ban minden valószínűség szerint a lőcsei Brewer nyomdában készült kiadvánnyal nem csupán a magyar könyvtörténet gazdagodott egy eddig ismeretlen nyomtatvánnyal. A kiadványt a könyv- és könyvtártörténet az orvostörténeti irodalomhoz hasonlóan eddig példányból ismeretlen nyomtatványként sem adatolta. Az elsősorban gyógyászati tartalmú összeállítással tovább bővült az orvostörténet nem túl nagy számú XVII. századi magyar nyelvű nyomtatványainak száma. A mű jelentős hozzájárulás a magyarországi Paracelsus-recepció történetéhez.