A lent jórészt növényi rostjáért és olajos magjáért tenyésztik a mai napig is Közép-Európában, de a lenmagot már az egyiptomi kultúra is ismerte. Valószínűleg, gyógyhatású növénynek tekintették, sírkamrákban is gyakran találtak kutatók lenmagokat elszórva: feltehetően útravalóként helyezték a magokat a test mellé. A tojás alakú lenmag általában 5-6 mm hosszú, barnás színű, lapos, gyógyászati és ipari célra is használják.

A len legismertebb felhasználása már évszázadok óta a ruházati iparban történik, ebből készültek a finom kelmék, és az ünnepi textíliák, de az is közismert, hogy a lenmagból hideg és meleg sajtolással zsíros, száraz olaj nyerhető. Azt már viszont kevesebben tudják, hogy az úgynevezett standolajhoz is a lenmagot használják fel, gyakorlatilag a sűrűre főzött lenmagolajból készül a lakkok és lazúrok egyik ismert eleme, csak különleges kezelése miatt időjárás- és vízállósága lényegesen jobb, mint a sima lenolajé. Lenmag található még a káliszappanban is, de számos olyan lenmagolaj-alapú kence is van a piacon, amelyek bőrbetegségek kezelésére és megelőzésére is remek.

Viszonylag kevesen tudják, hogy a lenmag számos ismert és rettegett betegség megelőzését elősegítheti. Maga a lenmag nyálkaanyagot, zsíros olajat (linol-, linolénsav, olajsav gliceridjeit), fehérjét, cianogén glikozid keveréket is magában hordoz. Rostban gazdag, B2, B3, B5, B6, B9 (folsav), C-vitamint is tartalmaz, található benne kalcium, vas, magnézium, foszfor, kálium és cink is. A modern táplálkozásban igen fontos szerepet kapott, mivel gyógyhatását régóta ismerik, és ma már az is bizonyított, hogy a szervezet általa olyan tápanyagforráshoz jut, amelynek segítségével sokkal hatékonyabban védekezik korunk betegségei ellen.

Elsősorban szív-, ér-, és bélbetegségek kezelésére szokás lenmagból készült kivonatokat, koncentrátumokat ajánlani, de az is bizonyított, hogy az agyműködést is serkenti. Fontos tudni, hogy a lenmag megakadályozhatja a koleszterin lerakódását, cukorbetegség, és májpanaszok esetén is hasznos segítség lehet. Az ízületi gyulladások, sőt, bronchitis esetén is gyakran szokták használni, de bőrbetegségek tüneteit is hatásosan képes enyhíteni. Szokták fogyasztani egészben, őrölve (ilyenkor a hatóanyagok sokkal hatékonyabban szívódnak fel a szervezetben), sajtolva, teának főzve. A mindennapi táplálkozásban elengedhetetlen segítség a lenmag, azt viszont érdemes figyelni, hogy magas olaj és zsírtartalma miatt mennyi kalóriát jelent bevitele (100 grammban 530 kcal van).

A köles valójában gyűjtőnév, leggyakrabban a termesztett kölesre hivatkozunk így, bár a kölesnek számos egyéb fajtája ismert: például a hajszálágú köles, az indiai köles vagy a rókafarkú köles. A köles talán a legősibb gabonaféle: egyes források szerint 10 ezer éves múltra tekint vissza, mások 6000 évesnek becsülik. Ami biztos, a köles Kínából származik, Magyarországra már a középkor elején megérkezett. Sokáig legfontosabb gabonánk volt, de a kenyérgabonák megjelenésével lassacskán visszaszorult a fogyasztása – legalábbis Európában, ahol a XIX. századra szinte teljesen eltűnt. A világ egyharmadának máig a köles az alapvető élelmiszere, különösen Afrikában, Indiában és Ázsiában.

A köles számos kedvező élettani hatása ismert, melyek többsége rendszeres fogyasztás esetén jelentkezik: csökkenti a rákos megbetegedések kockázatát, az öregedési folyamatokat késlelteti és erősíti a látást. A köles fontos jellegzetessége, hogy lúgos kémhatású, ami savtúltengés esetén jelent nagy segítséget a szervezetnek; valamint a teljes értékű fehérjék mellett hétféle aminosavat is tartalmaz, nátriumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot, vasat és B1, B2 vitamint. Gyulladáscsökkentő hatású, szabályozza a zsíranyagcserét és a vércukorszintet, optimalizálja a bélrendszer működését és egészségesen tartja az érfalakat.

Az eredetileg Peruban és Mexikóban őshonos napraforgó magját már a régi indián közösségek étkezési és orvoslási célra is rendszeresen használták. Érdekes, hogy Európába csak dísznövényként hozták be a napraforgót, amely szépségével sokáig csak vizuális élményt nyújtott. Közel 200 év kellett hozzá, hogy rájöjjünk, ennek a sárga, szemrevaló virágnak a magja is igen sokat ér, és kiváló olaj készíthető belőle. A fészkes virágzatú, lágy szárú, legalább másfél méter magas növény (amely egyébként soha nem követi a nap járását, mindig délkelet felé fordítja tányérját) magja mára már napi szinten is meghatározó élelmiszer lett, akár pörkölt mag, akár természetes olaj formájában, mivel nemcsak ízletes, hanem egészséges is.

Elsősorban sokféle felhasználhatósága, és viszonylag könnyű előállítása az, amiért a napraforgómagot termesztik. Emberi fogyasztásra, olajkészítésre, madáreleség összetevőjének, valamint több gyógyszer alapanyagához is tökéletesen megfelel, magas vitamintartalma pedig tovább emeli értékét. Igaz, magas zsír- és energiatartalmú magról van szó, de hát ez az olajos magok esetében egyáltalán nem meglepő jelenség. Viszont ha tartjuk a mértéket fogyasztásakor, akkor fontos szerepe lehet a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, mert zsírsavai hozzájárulhatnak a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez. Elsősorban B1 és E vitaminokat tartalmaz, ezek a szénhidrát-, aminosav- és az alkohol-anyagcserét, valamint a káros szabad gyökök sejthártya rombolását megakadályozó folyamatokat segíthetik elő. Jelentős mennyiségben található a napraforgómagban magnézium, kalcium és kálium is, így a csontok erejének megőrzésében, és a vérkeringés javításában is részt vesz, csak arra kell figyelni, hogy ne sózott formában, és mértékkel vigyük be a szervezetünkbe.

Magas rosttartalma szintén fontos tényező, a népi patika a cukorbetegek, emésztési problémákkal küzdők, kismamák és idősek számára is javasolja a napraforgómag rendszeres fogyasztását, akár olaj formájában is. Nagyon fontos azonban, hogy otthoni elkészítésénél (pirításkor) a magvak világos színűek maradjanak, mert hőkezeléskor értékes zsírsavainak egy része tönkremegy.

Az olajos magvak családjába tartozó szezámmag főleg a keleti kultúrában ismert, nagy múltra visszatekintő magféleség. Az európai konyha elsősorban Indiából ismeri a szezámmagot, de ma már közismert, hogy Kínában ötezer éve használják, főleg préselt olaj formájában, főzéshez, de még tintakészítéshez is. Termesztése is könnyű volt, nem túl igényes növényfajtáról van szó, igaz, a betakarítása már bonyolultabb feladat, mivel a magok rendkívül aprók. Egészséges, vitamindús, könnyen emészthető, koncentrált energiaforrásról van tehát szó, amelyet még a szigorú diétát tartók is kényelmesen fogyaszthatnak, sőt, egyenesen ajánlott, hogy a szezámmag mindennapi étkezésünk szerves eleme legyen.

Az európai konyha leginkább péksütemények ízesítéséhez használja fel a szezámmagot, esetleg rágcsálnivalók díszítésére, vagy saláták színesítésére szokták még levenni a polcról ezt a magfélét. Pedig nem árt tudni, hogy a szezámmag rendkívül tápláló, tudták ezt a kínaiak is, akiknek gasztronómiai kultúrájában sokkal jelentősebb szerepet kapott ez a mag. De a világ több konyháján is visszaköszön a szezámmag: előfordul olajként szószokban, rántásokban, vagy hússütéskor zsiradékként és persze salátákhoz egyenesen elengedhetetlen ízesítő. A szezámmag ma már nálunk is több formában szerezhető be a boltokban: van hántolatlan (ezt használják fel a kenyerek, péksütemények ízesítésére a pékek) és hántolt fajtája is, de pirítottan is kapható.

Indiában a szezámmag a halhatatlanság szimbóluma volt, és ez egyáltalán nem véletlen. Nálunk is előszeretettel használja fel a mai napig a népi gyógyászat ezt az olajos magfajtát, ami nem csoda, hiszen B1, B2, E-vitaminban, kalciumban, valamint magnéziumban gazdag, magas élelmirost-tartalma miatt cukorbetegek és diétázók is nyugodtan beépíthetik étrendjükbe. Szív-, máj-, és epehólyag betegségek kezelésére alkalmas a szezámmag, sőt a belőle készült olaj természetes antioxidánsokat is tartalmaz, magas lecitin tartalma pedig állítólag jótékony hatást fejt ki a gondolkodóképességre, és a krónikus fáradságot, álmatlanságot, egyesek szerint még a depressziót is hatásosan lehet kezelni vele. Egyetlen hátránya magas zsírtartalma, erre mindenképpen figyelni kell, ahogy arra is, hogy ne tároljuk túl sokáig, mert avasodásra hajlamos. Étkezés, konyhai felhasználás előtt érdemes megpirítani kicsit, mert így sokkal ízletesebb.