A Szent Korona

A Koppánnyal vívott csata helyét már benötte a fü:

A pogány magyarok közül sokan hajtották keresztvíz

alá fejüket az elmúlt két esztendö alatt. A Hadúrnak

gyújtott áldozati tüzek már csak az erdök mélyén lo-

bogtak. A térítö papok pedig bátorságosabban közle-

kedtek a megkeresztelésre váró magyarok egyik szál-

lásától a másikíg.

  Az esztergomi várpalota nagytermében, medvebör-

rel borított karszékében, fejét tenyerébe hajtva ül István

fejedelem .

  A terem falait medve-, farkas- és vadmacskabörök

borítják, amelyek eltompítják a köfalak hidegét.

  Az asztalon arany feszület.

  Halkan megnyílik a nehéz tölgyfaajtó, s Gizella, a

fejedelemasszony lép be rajta. Ölében pólya, a pólyá-

ban apja szemefénye, a kis Imre.

  István homlokáról eltünnek az országos gondok rán-

cai. De csak egy pillanatra. Mert ismét nyílik az ajtó:

Asztrik apát lép be rajta. Gizella pedig tovatünik a

kisfiúval, mintha csak egy látomás lett volna.

  - Atyám, döntöttem - szól István az apáthoz,

amikor magukra maradtak. -Rómába mész, és koronát

kérsz a pápától. Az ö áldása a Mennyei Trónushoz köti

Magyarországot, nem valamelyik földi császár trónjá-

nak zsámolyához.

  Hosszú útra felmálházott lovas csapat közeledik

Róma felé. Késö öszre jár az idö. De Itáliában csak annyi

jele van a közelítö télnek, hogy lanyhábban süt a nap,

s fakóbb a máskor ragyogó kék ég.

  A magyarok fejedelmének küldöttei lovagolnak

Róma felé. Nem félelmes pogány sereg ez már, amely-

nek hirét menekülök jajkiáltása viszi elöre és égö váro-

sok, falvak maradnak a nyomukban. A fegyveresek, akik

a csapatban vannak, csak az utonállók ellen szolgálnak,

védelmül. Aki pedig elöl lovagol, az tekintélyes egyházi

férfiú: maga Asztrik apát.

  Szilveszter pápa nem öket várja, hanem a lengyelek

királyának, Miksának a követségét. El is van már készít-

ve a korona az ö számukra.

  Asztrik apát és kísérete megérkezik a Szent Városba.

Szállást vesznek egy vendégfogadóban, hogy másnap

reggel méltóképpen jaruljanak a pápa elé, s áldását

kérjék Magyarország számára.

  A pápa is nyugovóra tér.

  És éjszaka, álmában angyal jelenik meg neki.

  - Fiam, Szilveszter! - szól az angyal az Ur szavával.

- Holnap reggel egy követség érkezik hozzád.

  - Igen, tudom, a lengyelek.

 -Nem, nem a lengyelek. Egy másik nép küldöttei,

akik megelözték öket. A magyarok, akiktöl - hiszen

tudod - nemrég még sokat szenvedett a keresztény

világ, de akik most Isten népéhez akarnak tartozni. Add

oda nekik azt a koronát, amelyet Miksának készítettél!

  Másnap reggel valóban jelentkezik Asztrik apát és

vele a magyarok küldöttsége.

  - Szent Atyám! - kezdi a messziröl jött, féltérdre

ereszkedve. - István, a magyarok fejedelme küldött

hozzád. Aldásodért esedezik, s azért, hogy fogadd

kegyelmedbe öt és keresztény hitre térö népét.

Szilveszter lehajol az apáthoz.

  -Tudok rólatok, fiaim. S azt is tudom, hogy fejedel-

metek kedves Isten elött.Térjetek haza békességgel! S

áldásommal együtt vigyétek el István fiamnak ezt a

koronát is. Isten akarata, hogy az övé legyen. Kormá-

nyozza népét bölcsességgel, az Iránta való hüségben.

A magyarok megilletödve térnek vissza a vendégfo-

gadóba. Az egyik vezetékló nyergében ott a drága

teher: útiládában a Szent Korona.

***

  December hidege az esztergomi várpalota nagyter-

mében is érzik. Hiába fütenek, hiába a medve-, farkas-

és vadmacskabörök. Ez nem Itália, hanem a Kárpátok-

koszorúzta vidék, ahol bizony zord a tél.

  Isván fejedelem tenyerébe hajtott fejjel ül a medve-

börrel borított karszékben. Az asztalon elötte a nyitott

útiláda, benne Szilveszter pápa ajándéka.

  Elmúltak a szent karácsonyi ünnepek, elérkezett az új

esztendö elsö napja. Esztergom városa ünnepi díszbe

öltözve, készen áll a nagy eseményre: a koronázásra.

  A kopogó kemény hideg ellenére zsúfolásíg tele a

palota elötti tér, amikor István kilép a fökapun. Láttára

ezernyi torokból tör fel az üdvrivalgás: a harsonák hang-

ját is elnyomja.

A templom bejáratánál Asztrik apát fogadja Istvánt,

az ö nyomában lépdel végíg a köpadlóra terített szö-

nyegen, az oltáríg. Ott térdre ereszkedik. Vállára terítik

a Gizella hímezte palástot s az esztergomi érsek fejére

teszi a Szent Koronát. Majd sorban járulnak elébe a

föpapok és országos méltóságok: derekát már ékköves

kard övezi, ujján ott az aranyos pecsétgyürü, kezében

a jogar és a bírói pálca, mint a legföbb igazságtevö

hatalom jelképei. Szilveszter pápa küldötte aranyhegyü

lándzsát nyújt át.

  Aztán a király elfoglalja helyét a föoltár mellett álló

díszes trónuson, oldalán a harmatos szemü ifjú király-

néval, Gizellával. Onnan hallgatják a szent éneket, ame-

lyet nem csak a templomi kórus énekel, hanem a

szentegyházat körülvevö hívek sokezres tömege is.

  Ezen a napon, az 1001. év január havának 1. napján

született meg a keresztény Magyarország.

***