A HUNOK HAZT KERESNEK
Sok-sok esztendeig bkessgben ltek Szittyaorszgban Hunor s Magyar ivadkai. gy elszaporodtak, mint fszl a rten, s alig frtek el egymstl. Ha a hun halsz ki akarta vetni hljt a folyba, rtmadt a magyar halsz:
- Ez az n folym, keress magadnak halat mshol!
Mskor meg a hun psztor kergette el a magyar psztor barmt a legelrl:
- Itt az n marhmnak terem a f, szedd fel innt a storfdat!
Egyszer aztn azt mondtk a hunok vezrei a magyarok vezreinek:
- Az itt a hiba, testvrek, hogy kicsiny mr Szittyaorszg kt ilyen nagy npnek. Gyertek, keressnk kzsen ms hazt, ahol jobban elfrnk.
- Nem gy lesz az! - feleltk a magyarok. - Ha megint kzs hazban telepsznk meg, megint csak nem frnk el egymstl. Hanem ha ti itt hagytok bennnket, s kerestek magatoknak j hazt, akkor neknk, magyaroknak elg nagy lesz Szittyaorszg.
- Igazatok van - mondtk a hunok, s flszedve straikat, elbcsztak a magyar testvrektl. Meggrtk nekik, hogy ha olyan hazra tallnak, amely ket is be tudja fogadni, akkor hrt adnak magukrl.
Volt a hunoknak egy szentnek tartott sasfle madaruk, a turulmadr. Az rpkdtt elttk, az utat mutatva, mikor megindultak j hazt keresni napnyugat fel.
Sok orszgot bejrtak, sok npet legyztek a hunok, mg elrtek a Duna mell, a mai Magyarorszgra. Itt a rmai np volt az r, mgpedig igen nagy r. A vilg egyik szltl a msikig rt a rmai csszr hatalma.
Nem is nagyon ijedt meg a rmai csszr, mikor meghallotta, hogy jnnek a hunok.
- Legalbb egy nppel tbb lesz, aki engem szolgl - mondta kevlyen, s megzente a hunok kirlynak, hogy aranyban fizesse neki az adt.
A hunok kirlya pedig azt zente vissza:
- n az adt nem arannyal fizetem, hanem vassal. Kldeni se kldm, hanem magam viszem.
S amit grt, llta is. gy zdult a hun lovasok frgetege a rmai csszr hadinpre, hogy lehetetlen volt elttk megllni. Futott a rmai, gyztt a hun, s vres csatk utn megdobbantotta a hunok kirlya lbval a fldet:
- Ez a fld pedig most mr az n fajtm marad a vilg vgezetig!
Ezt a hun kirlyt, aki npnek j hazt szerzett a Duna-Tisza mentn, Attilnak hvtk. |