KOROND FAZEKASSÁGA

BEVEZETÉS

Korond Romániában az északi Hargita nyugati lábánál egy völgyben  fekvő székely falu. Székelyföld legnagyobb központja. Éghajlata és domborzata viszonylag földművelésre kedvezőtlen ezért lakosságának csak ¼ része élt belőle, nagy részük valamilyen háziipari tevékenységből. Ezek közül is a legjelentősebb a fazekasság.

Korond szeges település: a szegek a dombtetőről a mély részek felé terjeszkednek a kertek végei a vizeknél találkoztak. A faluközpont a szegek találkozásánál jött létre.

A dombtetőn fekszik: Felszeg (módosabb fazekasok), Tómező, Tószeg (szegényebbek) és Telek

Alacsonyabb részeken: Alszeg, Dió, Ölves, Papmocsara. Régen a fazekasok alkották a falu legszegényebb rétegét. Ált. önálló katlanjuk sem volt, a katlantulajdonosok a módos nagygazdák voltak. A föld és a tulajdonjog összefonódása csak a 30-as évektől szűnt meg, ezután a fazekasok többségének már volt saját katlanja.

A korondi fazekasok kontárnak minősültek, mert céhen kívüliek voltak. Ezért az értékesítés miatt állandó összeütközésbe álltak a környező céhbeli fazekasokkal a piac miatt.

Termékeiket alacsonyabb áron voltak kénytelenek árúsítani.

Korond fazekassága a nagyválságok idején is jelentős maradt, míg minden környező központ sorvadt.

OKA: 1. A század végéig megmaradtak a használati edények készítésénél, amelyre ínséges időkben is szükség volt.

2. Amikor a szabad tűzhelyeket kiszorította a vaskályha, csökkent a főzőedények iránti igény, ezt a korondiak olcsó áraikkal, árukapcsolással – a falu határában só és várvíz árusításával (korsóval együtt) , valamint gyorsan átálltak a mázas edények készítésére.

A KORONDI FAZEKASSÁG TÖRTÉNETE 2 FŐ RÉSZRE BOMLIK.

1.    Mázatlan edények kora 1893-ig (XIX sz. vége)

2.    Mázas edények kora 1910-től (XX sz. elejétől)

1.    Mázatlan edények időszaka – tűzálló edények – Korondon nagy mennyiségben állt rendelkezésre kövér agyag, amelyhez kvarchomokot (folyami homokot) adva papírvékony edényeket lehetett korongozni és tűzálló edényeket készíteni – a korondiak a szó szoros értelmében fazekaltak.

Mázatlan edénytípusok (főzőfazekak): a, puliszkafőző, káposztafőző, szilvás fazekak,

                               Tejes fazekak

                              B, korsók – vizes, boros, sós vizes különböző méretekben

                                   Kantát is korsónak hívták

                              C, tál, tányér, mosdótál, szűrőedény, gyertyamártók, csuprok,

                              D, XVII sz. kályhacsempék – lapcsempék melyet csillámmal

                                   Tettek ragyogóvá. Fából faragott formába nyomták.

Fazekak mérete: - az egység a kupa = bő 1 liter

-                                                            a legnagyobb a 2 vékás = kb. 50 liter (4 kupa = 1 ejtel bő 5 l

-                                                            4 ejtel = 1 véka kb. 24-25 l

-                                                            kupás fazék 1,25 l, főleg tejnek használták = tejesfazék

-                                                            1 ½ kupás 1,75 l, káposztás, szilvás

-                                                            kétkupás 2,5 l puliszkás

-                                                            négykupás 5 l nagyobb családnak = 1 ejtel

-                                                            félvékás 10-11 l = 2 ejtel

-                                                            vékás 20-22 l  torra, kalákára, káposztasavanyításra

-                                                            kétvékás kb. 50 l , lakodalomra, kalákára főztek benne

-                                                            háromvékás kb75 l , legritkább fazékfajta

-                                                            félkupás fazék és csupor tejfölnek, tejnek, vizet ittak belőle

Ezek fazék sorozatok méret alapján. Minden fazék 2X akkora volt mint az előző, kivétel a másfél kupás fazekak jelentettek.

KORSÓFÉLÉK: - négykupás 5 l ált 1 fülű vízhordásra

-                                                            vékás korsó 20-22 l  víz tárolására, majdnem mindig kétfülű

-                                                            kis csőrrel, néha fedeles változatban, bor forralásra is

-                                                            2-3-4 kupás borvizes szűkszájú száján nincs rostély

-                                                            2-3-4 kupás sósvizes , rostélyos tartalmával együtt árulták

hasonlít a jobbágykorsókhoz

VAJKÖPÜLŐK: - kupás, másfél kupás, kétkupás

Szűrőedények: - 3 lábú, lábnélküli 2 féle méretben

DÍSZÍTMÉNYEK: a korondi agyag vörösre égett és érdes felületű volt. Csak a vállára festettek fehér földfestékkel – hullámvonalat, csíkokat, rövidebb vonalat.

ÉGETÉS: égetőkatlan, nem volt tűztér, az edényekből építették meg a tűzjáratokat. Egy katlanban ált. 6-800 edényt égettek.

ÉRTÉKESÍTÉS: Mezőséget látták el, de a Kárpáton túl Moldvában és a Havasalföldön is keresett volt a korondi edény. Egy szekérre ált. egy katlannyi edényt tettek fel. Vagy a fazekasok v. a szekeresek árulták.

MÁZAS EDÉNYEK KORA

XIX sz. vége, XX sz. eleje tűzállóagyag gödrök kimerültek. Gazdasági fellendülés hatására mázas edények iránti igény megnövekedése, korondiak gyorsan reagáltak. A módosabbak mázas edény üzemet alapítottak, vele párhuzamosan tovább élt a háziipari fazekasság is.

Mázas edény alapanyaga: a falu határában talált palaagyag.

MÁZAS EDÉNY MEGHONOSÍTÓI ÉS A KÉTFÉLE STÍLUSIRÁNYZATOK HATÁSA

1.    1892-ben az iparkamara által Székelyudvarhelyen létesített………… szakiskolán tanult korondi mesterek ( András József, Katona Ferenc, Lőrinc M. András, Balázs György, Demeter K Zsigmond és Fülöp Dezső) üzemi dolgozók lettek. Valószínű magukkal hozták az otthoni ízlést és tudást.

2.    Tordai munkák hatása tükröződik a kék-fehér korondi stílusban.

3.    Mezőtúri műhelyben dolgozó korondi mesterek magukkal hozták a mezőtúri stílust és Badér Balázs szecessziós népies stílusát. Az ő kezük nyomán azonban a mezőtúri ecsetes díszítés elmerevedett. Ez tükröződik a pomána edények …… rózsáin és bútorfestésre emlékeztető bimbókon. Ez a korondin belül is önálló stílust képviselt a kék, zöld, piros szín alkalmazásával.

4.    A pomána edény stílusára elsősorban a románság igénye hatott – feltűnően nagy virágok és élénk színek jellemzik.

5.    A székely parasztság számára készült edények díszítése kissé emlékeztet a pomána edények díszítésére, de színezésük visszafogottabb, mely hatással volt rájuk a környező falvak mázas kerámiája. Ez alkotja a korondin belül a 3. Stílust, melyen a kéken kívül a barna, a sárga és a zöld színek dominálnak. A virágokat ált. 5 ujjuk begyével festették. Közben a díszítés elveszítette régi értelmét mechanikussá, túlzóvá vált. A 40-es évekre a korondi kerámia népies, de nem népi.

POMÁNA = a Kárpátokon túli falvak és városok román lakosságának halott kultusza. Halottaknak étel, ital  áldozat, annyi tál, búza, kása és mellé annyi kancsó bor ahány élő rokon van a halottnak. Étel-ital elfogyasztása után összetörik a pománé tálakat és kancsókat.